Lapos, hideg és merev volt a korong, a hangár közepén feküdt, mintha arra várt volna, hogy megvizsgálják, aztán elszállítsák. A kutatók -vírusvédelmi ruhában - úgy közeledtek felé, mint tűzszerészek egy teljesen ismeretlen bombához. Neil is lélegzetvisszafojtva állt a hangár bejáratánál, és körbe körbe nézett, hogy beavatkozzon, ha bármi történik. Arról fogalma sem volt, hogy mi… Tovább 516. nap
515. nap
Hosszú, vékony, fehér csík látszott az égen: mintha felszakadt volna egy sötét szövet. A csikból előtörő nappali fényességet nézte mindenki az utcában. A házuk előtt álltak, a fejüket egy irányba fordítva, és izgatottan talalgatták, mi jelent meg az égbolton a kedvenc hosszú hétvégéjükön. Túl voltak az első sokk némaságán, összevissza beszéltek, mutogattak, olyan hevesen gesztikulálva,… Tovább 515. nap
514. nap
Rajongással nézett fel a férfira, úgy, ahogy csak egy szerelmes nő tud az imádottjára. Neil nem volt sokkal magasabb nála, talán fél fejjel, Missy mégis annyira hátrahajtotta a fejét, mintha az eget nézné. Ez rendben is lett volna: Istennek látta Neilt, és most ugrásra készen várta, hogy végre megszólaljon, mondjon valamit, bármit, és végre a… Tovább 514. nap
513. nap
A nap hátulról sütött, nem vakította el, mégis megállt, hogy meggyőződjön róla: a nő, akire várt, megérkezett. A terminál zsúfolásig megtelt: kilenc gép szállt le egy időben. Mégsem volt nehéz dolga. A piros ballonkabát, a narancssárga bőrönd, amit maga után húzott, és a szintén piros tűsarkú kiemelte a tömegből. Manökenekre jellemző járással, a lábait egy… Tovább 513. nap
512. nap
A szombati piac minden képzeletet felülmúlóan nagy volt. Félmillió vevő forgolódott hajnal óta az árusok között, és az ebédidő közeledtével megindultak a halsütödék felé. A halat még éjszaka pakolta ki a Vercerus, ami rekord fogással kötött ki: negyven tonna friss halat raktak partra. A hajó történetében nem volt még ekkora fogás, és a matrózok, akik… Tovább 512. nap
Horák Árpád 