Lassan haladt lefele az ösvényen, és bágyadtan intett oda a sietve távozó nőnek. Megint szembesült azzal, hogy jobban ismeri az embereket önmaguknál, az teljesen értelmetlen összecsapás mégsem zökkentette ki a lelki nyugalmából. Már nem mozgatta a téma, elfogadta, hogy ez van, és úgy sétált a völgyben álló kunyhója felé, hogy közben már az estéjét tervezte.… Tovább 511. nap
510. nap
Körülnézett, aztán a tekintetét egy pontra szegezte. Azt a pontot nézte, ahol a hegy megtört, az emelkedő meredekebbé vált, a vizmosás felett álló fák árnyekában álló két karó között feszülő piros szalag pedig vígan lebegett. Mintha integetne. Hetek óta esett, néhány naponta az eső özönvízszerűvé vált, az orkán erejű szél otthon tartotta az embereket. John… Tovább 510. nap
509. nap
Hűségesen követte, le a lépcsőn, aztán ki az utcára. A hátsó kapun mentek ki, a férfi elől, a fekete puli mögötte. Nem közelítette meg a férfit. Ha az megállt, a puli leült, várakozóan felnézett rá, türelmesen várva, hogy újra elinduljon. A férfi egyszer sem nézett a kutyára, pedig érzékelte, hogy ott van. Három hete követte.… Tovább 509. nap
508. nap
Az ösvény jobb oldalán sétált a dombtető felé, a sárgából vörösbe váltó levelű bokrok mellett. Kellemes kora őszi idő volt, a nap magasan állt, megtartva nyári erejét, még égette az arcát, ahogy kiért az árnyékból. Három kocogó kerülte el, amíg a domb másik oldalán lévő lépcsőig ért, és még kettő jött szembe. Hétköznap volt, meglepte… Tovább 508. nap
507. nap
Százharmincnyolc kilométer volt hátra, amikor defektet kapott minkét hátsó kereke. Megtámadták: ez volt az első gondolata. Kihúztak az úton keresztbe egy olyan szöges izét, amit a rendőrség használ, ha egy ámokfutót akar elkapni. Kicsit se zavarta, hogy akkor az első gumik miért épek, átkozódva szált ki a kocsiból, bosszúra szomjasan. A nő, aki vele volt,… Tovább 507. nap
Horák Árpád 