Szorongva fordult körbe, már harmadszor, a sötétség, ami körülvette, magányossá tette. A föld eltakarta a Napot, ott ahol lebegett sötét és hideg volt, és bár a kapszulában meleg volt, annyira, hogy izzadni kezdett a szkafanderében, kellemetlenül érezte magát. Már bánta, hogy elindult. Egy három évig tartó út Clara nélkül, már nagyon rossz ötletnek tűnt. De… Tovább 506. nap
505. nap
Lassan tette le a telefont a kanapéra, hátradőlt, a kezében lévő tollat a szájába véve elfordult a nappali ajtaja felé. Egy felületes szemlélőnek tétovának tűntek volna a mozdulatai, bár erről szó sem volt. Feszülten figyelt, minden mozdulata koncentrált volt és pontos. Fontos volt ez a beszélgetés: olyan beszélgetés volt, ami a jövőt dönti el. Felállt,… Tovább 505. nap
504. nap
A lépcsőház előtt várta, hogy lejöjjön, és elsétáljanak a parkig. Vagy tovább, ahogy adja az élet. Az első hívás még véletlen volt, bár az ezoterikusok szerint olyan persze nincs. A második viszont már célzott érdeklődés, ez csapott aztán át egy sétára hivásba. Nem laktak egymástól messze, a férfi gyorsan elérte a házat, és nyugodtan várta,… Tovább 504. nap
(503.) Dóra
Feszülten babrált a ruha pántjával, az belevágott a vállába, piros csíkot hagyva maga után, ahogy félrehúzta. Bosszúsan nézett a tükörbe, visszahúzta a pántot, idegesen dobbantott, lenyunyta a szemét, magában átkozva a napot, aminek sosem szabadott volna eljönnie: a húga előbb megy férjhez, mint ő. Lerántotta a ruha felső részét, egészen a hasáig, azzal a szándékkal,… Tovább (503.) Dóra
502. nap
Gyermekkora óta szerette a tüzet, a lábát félig letakarva fekete köpenyével, akkor is ő ült legközelebb hozzá, távol az egyre hangosabb társaságtól. Igazából a füstöt szerette, az illatát, nem a meleget. Évekig talált különböző magyarázatot a vonzódására, mostanra egyszerűen elfogadta: imádja. Kevés dolgot imádott, még kevesebbről tudta, hogy imádja, ezt megbecsülte, a részévé tette, olyan… Tovább 502. nap
Horák Árpád 