Nem azért ment oda, ahol a házaspár a fejét hátrahajtotta, hogy ő is az égre nézzen. Ezerszer látott már tűzijátékot, nem érdekelte, azt akarta tudni, hogy a padot kicserélték-e. Tegnap szabadult, öt év után, közben sok minden megváltozott a tóparti sétányon. A tömeg, ami az ünnepre összegyűlt, kapóra jött neki: feltűnés nélkül körülnézhetett. A pad… Tovább 501. nap
500. nap
A csikó az udvar közepén, a porban feküdt, jó kétszáz méterre a fakerítéstől. Az anyja három napja nem engedett senkit a közelébe, vadul rátámadt mindenkire, a szeme eszelősen csillogott. Aznap az állatorvos már csak fél órára ment ki, újra elmondta, hogy menthetetlen az állat. Menthetetlen, ezt a szót használta. A gazda a sokat látottak nyugalmával… Tovább 500. nap
499. nap
Megdőlve állt a fal mellett, csak az egyik sarkával támaszkodva a párkány alsó részére. Két piros kábel is tartotta, ezeket az árnyék jótékony homályba burkolta, megvédve a kíváncsi tekintetektől. Ezekből nem volt hiány: hetente változtak, néha gyakrabban, és nem lehetett tudni, hogy az ostobaságuk, vagy a rövid idő, amit előtte eltöltöttek, volt az oka annak,… Tovább 499. nap
(498.) Gyerekcipő
Em a Rathausstrasse Alexanderplatz felőli végén az ipszilon alakban szétnyíló út bal szárnyát választotta, mint minden alkalommal. Nem szerette az új dolgokat, és a meglepetéseket sem. Adela tudta ezt, mégis ide hívta fél négyre, és Em ettől nyugtalan lett. A helyválasztás nyilvánvalóan nem volt véletlen: itt ismerkedtek meg négy éve, azon a csodálatos tavaszi napon,… Tovább (498.) Gyerekcipő
(497.) Hét óra elég
A rándulás áramütésként futott végig a testén, a bal keze oldalra lendült, és a falnak csapódott. Az érdes felület lehorzsolta a bőrét, a vére kiserkent, miközben egy frissen megvakult ember bizonytalanságával megpróbált felülni a priccsen. Nem tudta, hol van, hogy ez az egész csak egy álom-e, de a bordáiba hasító fájdalom világossá tette számára, hogy… Tovább (497.) Hét óra elég
Horák Árpád 