A nap a pályája legmagasabb pontjáról sütött le a szökőkút szélén ülő lányra, aki nem sokkal múlhatott tíz éves, és éppen elmélyülten görbítette meg a jobb kezén a mutatóujját, hogy előbbre pöckölje vele az előtte lévő egyik követ. Boldogan egyenesedett fel, örömmel állapítva meg, hogy ismét a bal oldali szerzett vezetést. Elégedetten bólogatva emelte a… Tovább (496.) Az alma
495. nap
Ujjnyi vastag drót kötötte össze az alkar vastagságú acélsodronyokat, z alakban, egészen a kerítés tetejéig, egészen kis réseket hagyva. Egy felnőtt férfi nem fért át rajta, egy gyerek is csak nehézkesen. A mászás mellett döntött. Az idő szorította, a kerítés magas volt, mégis ez tűnt a legjobb megoldásnak. Már ketten átértek, mire kiderült, hogy tévedett.… Tovább 495. nap
494. Nap
- Csinálj már valamit! - Jó! Csinálok! Csak félig fordult felé, tudta, hogy nem fog semmit tenni: eddig se reagált ezekre a kirohanásokra. Elfordult, hogy kimenjen a konyhából, de újra meghallotta a hangját: - Csinálj már valamit! Megtorpant. Ő, szíve szerint, már rég "csinált volna valamit", de a helyzet kilátástalannak tűnt. Úgy érezte, hogy ő… Tovább 494. Nap
493. nap
Jellegzetes angol vasútállomás volt, a város szélén, kis, vörös téglából kirakott kerítéssel, és egy mindig sáros bekötőúttal, ami a kertvárosi házak felé vezetett. Volt egy helyes kis tornya, egy olyan funkció nélküli, fene se tudja miért épített ablakkal az oldalán, ami a sínek felé nézett. Az élénk sárgára festett falak, a kopott kövek és a… Tovább 493. nap
492. nap
A fürdőszoba-ablakból ugrott le, leverve a légfrissítőt, végigfutott az előszobán, be a konyhába, ahol egy szökkenéssel a konyhapulton termett, még egy dobbantás, repült a kéztörlő és egy flakon fertőtlenítőszer. A másik, aki fele akkora volt, lemaradva követte. Igaz, hogy le volt maradva, de a lelkesedését az egész utca halotta: a hangja, valahol a visítás és… Tovább 492. nap
Horák Árpád 