A sima műanyag kábelen csúsztatta végig a kezét, egészen a konnektorig. Nem értette: a lámpa áram alatt van, a kapcsoló működik. Mégis az izzó ment tönkre? Visszacsúsztatta a kezét a búráig, hogy kitapintsa a hosszúkás, energiatakarékos ledet. Ahogy eléri, csavar egyet a hideg üvegen; egy hagyományos izzó már égetné a bőrét. Két csavarás, semmi eredmény.… Tovább (471.) A lámpa 3. befejező rész
(470.) A lámpa 2. rész
Mozdulatlanná dermedt a hangtól, ami egy felfújt papírzacskó kidurranására emlékeztette. Fülelt a sötétben: a hang jobbról jött, nem a lámpa felől. Behúnyta a szemét, hogy kiélesítse az érzékszerveit; feleslegesen. A jobbról jövő hang egyre hangosabb kaparászássá változott, egyre vadabb, már-már dühödt harccá valamivel. Aztán a teljes csend. Látta a lelki szemei előtt a padlásról a… Tovább (470.) A lámpa 2. rész
(469.) A lámpa 1. rész
Égett szag csapta meg az orrát, de nem hagyta abba rajzolást. Épp az oroszlán sörényénél tartott. Elmerült a rajzban: lendületesen mozgatta a filcet. Amikor a szag másodszor is elérte, akkor is csak oldalra fordította a fejét, és eltorzította a száját, bosszúsan, amiért az imént eloltott gyertya kanóca még mindig izzik a hálószobában. A következő szaghullámnál… Tovább (469.) A lámpa 1. rész
468. nap
Nem felejthetjük el, honnan jöttünk. Magunkban hordozzuk a múltunkat: őseink minden történetét. És el kell mesélni ezeket a történeteket a gyerekeinknek, abban a reményben, hogy a történet, ami bennünk él, bennük él majd tovább. Mert amelyik történetet elmeséljük, azt nem felejtjük el. Az átalakul valami mássá: annak emlékévé, akik voltunk. És annak ígéretévé, akivé válhatunk.
467. nap
A völgy felé robogó, hideg víz bilincsként ölelte át a lábát, ahogy a patakmederbe lépett. Az erős sodrású, kis patak a vízimalom melletti mesterséges mélyedésben lelassult, és egy gáton átbukva forgatta meg a fából készült kereket. A meleg, nyári napon is jéghideg vízben három pisztráng igyekezett felfelé, a forrás előtti tó felé. Tegnap járt ott,… Tovább 467. nap
Horák Árpád 