Az ezüst színű autó csendesen gurult be a parkolóba a két nagyobb csoport közé. A sofőr azonnal kiszállt, és nem nézve egyik társaság felé sem, lendületesen becsapta az ajtót, és elnyújtott léptekkel indult el a pékség felé. Megszokta, hogy így reagálnak az Aston Martinjára, de ez most valami több volt. Lelassított, hogy jobban befelé tudjon… Tovább 476. nap
475. nap
Éva vékonyabb volt, mint Ádám képzelte. A combja alig volt vastagabb Ádám karjánál. Az arca sápadt volt, a szőke haja pedig kócosan keretezte az arcát. Aznap találkoztak először, és Ádám nézte, ahogy felrakta a lábát az almafa legalsó ágára, és a megfeszített izmai élesen kirajzolódtak a fehér bőrén. Ádám mögé lépett, és a fenekénél fogva… Tovább 475. nap
474. nap
A rózsa fehér volt, zölddel és narancssárga kreppapírral. Egy komoly csokor benyomását keltette, annak ellenére, hogy egy szál virág volt a zöldek közepén. A virágkötő elégedetten nyújtotta át a férfinek, magabiztosan mosolyogva, azt közvetítve a világ felé, hogy ez a csokor bizony fantasztikus lett. A férfi is elégedett volt. Kilépett a bolt ajtaján, és a… Tovább 474. nap
473. nap
Visszavonult, szinte azonnal. A második kérdésre még válaszolt, aztán úgy tűnt el az éterben, ahogy jött: nyom nélkül. A kommunikációjában a tények ütötték az állításait; ez hiányos önismeretre utalt. Persze a másik oldalon is volt egy kis túlzás: határokat feszegető mértékű volt a kérdésözön. A nő viszont ott maradt az ezer színű ruhájában, az elegáns… Tovább 473. nap
472. nap
A hideg pohárra lecsapódott pára és a sör együtt folyott végig az állán, ahogy a poharat vadul megdöntötte. A poharat az asztalra csapta, egy dühödt mozdulattal letörölte az arcáról a vizes sört, és egyre erősödő hangerővel magyarázta tovább, hogy milyennek is tartották a többiek Kevint. A sunyi és az ostoba szó többször is elhangzott, nem… Tovább 472. nap
Horák Árpád 