A nyakán annyira merevvé vált, és összehúzódott az izomzat, hogy a feje kissé előrebillent, ezért ahogy kilépett a szobából, hogy befejezze a határidős feladatot, úgy nézett ki, mint aki szomorú. A figyelmét nem tudta fókuszálni, leült, megrázta a vállát, majd a képernyőre meredt. A keze háromszor is elindult a telefonja felé, és emlékeztetnie kellett magát,… Tovább 391. nap
390. nap
- Hagyd már abba! Ezt hallgatom már fél órája! Mi van veled? Mindig kiborulsz a családomtól! Tudod jól, milyenek! Már fel voltál húzva, mire odaértünk! És most rajtam vered le az egészet! Utálom, mikor ezt csinálod! A sógornőd olyan, amilyen. Évente kétszer találkozunk! Én is kibírom, pedig a hátam közepére sem kívánom! És ez csak… Tovább 390. nap
389. nap
- Nem hiszem el! Hogy tehetted ezt velem! Az egész családom előtt! Ráadásul a nagynéném is itt volt! A legnagyobb pletykafészek! Most mindenki erről fog beszélni hónapokig! Én leszek a téma! Miattad! Nem is vagy tekintettel rám! Mindig ezt csinálod! A múltkor is mi volt! És ne nézz már így rám! Tudod, hogy igazam van!… Tovább 389. nap
388. nap
A kórterem fehér falai eltűntek, helyét végtelen tér vette át, meghökkenést okozva, ami gyorsan lelkesedésbe csapott át. A VLL odavarázsolta őket a kispadra a cserejátékosok mellé, akik karján izzadságcseopek folytak, hűteni próbálva a bemelegítéstől áthevült testüket. A piros mezes kezdőcsapat már a pályán volt, az arénát megtöltő szurkolók pedig ütemes dobogassal várták a sípszót. Az… Tovább 388. nap
387. nap
A mocsár mellett vezető ösvényen ütemes cuppogással haladtak előre, de enerváltak voltak, elérték a teljesítőképességük határát. Helga csípőre tett kézzel figyelte őket hátulról, kissé hunyorogva, a lemenő nap még mindig erős fényétől. Nem tetszett neki a környék. A mindent uraló zöld összes árnyalata, és a néha felbukkanó barna nem elégítette ki az erős színek utáni… Tovább 387. nap
Horák Árpád 