Valami megszakadt benne. Látta, ahogy Szandra átölelte a testvérét, és felvették a rájuk annyira jellemző pózt, és ahogy ő is megpróbált közeledni hozzájuk, érezte, hogy valami megszakadt benne. Szandra ugyanolyan, mint mindig, mégis valami megváltozott. Még soha nem érezte ilyen távol magától az ikreket. A néhány hónapja még meglevő, mindent elsöprő, frenetikus, mély lelki kapcsolat,… Tovább (386.) Szandra
(385.) Rita
A szoknya a combjára simult az ajtónyitás után támadó huzattól, de Rita keze nem indult el, hogy egy egyszerű mozdulattal a helyére húzza. Megkövülten állt az étterem ajtajában. A rossz érzés, ami egész úton kínozta, már teljesen átvette az uralmat az elméje felett. Az egyre gyorsabban érkező hőhullámoktól felforrósodott a teste, az arca kipirult, és… Tovább (385.) Rita
(384.) Ezzto
Ezzto az ajtóban állt, és nézte, hogy mi lett törzshelyéből, ahova már közel tíz éve járt. Egy katasztrófa, az lett belőle. Persze a tolerancia és empátia szavak nem voltak idegenek a számára, de a lelke mélyen gyűlölte a hompukokat. Nem volt rasszista, tényleg nem, voltak nem ember barátai is, mint például Ekroni, aki Tilulungáról jött,… Tovább (384.) Ezzto
(383.) Gábriel
Már a folyosón hallotta a zenekart, de ahogy megállt az ajtóban, csak elhúzta a száját. Nem is érti mire számított. Élőzenére? Egy filmben látott már ilyet, és vannak helyek, állítólag, ahol most is emberek és hangszerek közösen hoznak létre valami ilyesmit, de hát ő ilyen helyre soha nem fog bejutni. Akkor bizony csak az automatát… Tovább (383.) Gábriel
382. nap
A vízesés mindkét oldalán ritkán látott zöldbe borultak a fák, talán a víz közelségétől, talán a Helgától balra álló négy emeletes ház, jellegzetesen bordó tetejétől. A Japánra annyira jellemző tetőszerkezet könnyűnek láttatta és a tájba integrálta az épületet, mégis minden tekintet megakadt a harmadik szint erkélyének legszélén. Helga is arra nézett, feszült figyelemmel, mozdulatlan, merev… Tovább 382. nap
Horák Árpád 