Újra itt vagy. Elgondolkodva nézed a zászlókat. A sárga a harmadik. Már épp elindulnál a kapu felé, amikor az eső, hatalmas cseppekben, verni kezdi a vállad. Ideért a felhőszakadás. Teljesen átázva lépsz be. Fáradtan rogysz le a konyhában egy székre. A ruhádból csöpög a víz, de nincs erőd felállni. Csak mereven bámulsz egy pontot a… Tovább (341.) Az elveszett 3. Befejező rész
(340.) Az elveszett 2. Rész
Ahogy átvágsz a téren, érzed a hátadban a tekintetét. Meglepődsz, mert nem kelt benned rossz érzést. Pedig nem szeretsz idejárni. Az előbb is. Ahogy elfordulsz a sarkon, és szembetalálkozol a névvel, fejcsóválva mész tovább: még mindig hat rád. Ez az a fajta valami, amire azt mondják: ennek sosem lesz vége. Amikor visszaérsz a kocsihoz, felnézel… Tovább (340.) Az elveszett 2. Rész
(339.) Az elveszett 1. Rész
Mielőtt felérsz a másodikra, megállsz az elsőn. Először az első, aztán a földszint és most ez. A lépcső, mintha az égbe vinne. Mint a pólódon, amin Párizs éjszakai fényében áll a torontói TV-torony. Az is az égbe visz. Valaki úgy fogalmazta ezt meg, hogy a temető mellett élni. Mindegyik hasonlat nagyon találó. Mint amikor egy… Tovább (339.) Az elveszett 1. Rész
338. Nap
Ahogy kiszállsz az autóból, és elnézel jobbra, a fák koronája felett lenyugodni készülő nap vakít el egy pillanatra. Nem törődsz vele, a ház felé fordulsz, és a földszinti lakásban lakó nőre és a cipőjére gondolsz. Egy hegyes orrú, félig nyitott drapp szandált választott a koptatott farmerjához. Kitűnő ízléssel. Az ennyire tökéletes választás a kiemelkedő intelligencia… Tovább 338. Nap
337. Nap
A rossz érzés gyorsan múlik. Mintha a szél fújná el. De csak, hogy átadja a helyét a kedvetlenségnek. Unottan ténferegsz, nem találod a helyed. Már arra gondolsz, hogy olyan vagy pont, mint régen. És akkor. Egy pillanat alatt megfordul minden. És egy fantasztikus nap lesz, a vontatottan induló nyüglődésből. Először egy zavart mosoly, aztán egy… Tovább 337. Nap
Horák Árpád 