Horák Árpád

Nem messze áll a parttól. A vitorlája le van engedve. Az árboca visszatükröződik a kristálytiszta vízben. Lelátni egészen a fenékig. Megtippelni sem tudod, milyen mély lehet. Az apró kavicsok csillogása megtörik a vízben. Te a parton állsz, és nézed. Már harmadszor vagy ma itt, hogy gyönyörködj benne. Valami idevonz. A nap hátulról süt. Minden részlet… Tovább 307. Nap →

Lételeme a nagy társaság, de a természetben is otthon van. Hogy a művészetekről ne is beszéljünk! Szerencsések lennénk, ha a gondolatait vers formájában osztaná meg velünk. Ő Isten ajándéka nekünk. Egy romantikus idealista. A durvaság és trágárság mélyen sérti és lehangolja. A lelke finom és érzékeny. Életének minden területén rend van. Kínosan pontos. Kínosan. Vágyik… Tovább 306. Nap →

Száztizenhét százalék. Ennyi lett az eredmény. Ennek semmi értelme nincs! Nem lehet több, mint a maximum! Újra a számlálóra nézek. De nincs tévedés. Száztizenhét. Sóhajtva az ablak felé fordulok. A rohadt életbe! Ez most nagyon nem hiányzott! Kinézek az ablakon. A táj élettelen odakint. Szinte ijesztően halott. Újra kell kezdenem. Az egészet elölről. Úgy, hogy… Tovább 305. Nap →

A kisfiú már teli szájjal nevet. A fejét hátrahajtja, és miközben az ég felé küldi a kacagását, beletúr a kölyök bundájába. Az közben próbál előbbre jutni, de a kisfiú combja túl magasnak bizonyul, és több nekifutás után feladva a küzdelmet, visszafordul, és eltünik a nagy fűben. A fiú végig követi a szemével. Az arcáról egy… Tovább (304.) Boldogság 2. Befejező rész →

A réten, ahol találkoztak, az elszáradt fű a térdem közepéig ért. Tipikus kora tavaszi helyzet. Az ősz végén elszáradt magas füvet még nem váltotta fel a frissen nőtt tavaszi. Kell még néhány hét, amíg a régi eltűnik, és az új átveszi a helyét. A kiskutya botladozva futott a kisfiú felé. Ő a földön ült, és… Tovább (303.) Boldogság 1. rész →