Horák Árpád

Aggodalom. Mustársárga aggodalom. Egy zenekari próba kakofóniája, a számban érzett keserű ízre összefutó nyál. Az égett hús szaga. A sietős lépteimet megtorpanásra késztető, a levegőt a tüdőmben tartó, a szívemet egy pillanatra megállító,  az agyamban felbukkanó gondolat. Vasárnap reggel. Citromsárga. Inkább napsárga. Vakító napsárga. Mint a tavasz, az ébredés. Friss, zamatos rostdús gyümölcslé. Az eső… Tovább 312. Nap →

Árpád. Árpi. Hogy pénzt keressek. Ennél többre vagyok képes. Az mindig jó érzéssel tölt el. Izgatottan várom, hogy mi fog történni. Ha van párom, és ott van velem a legjobb barátom. Bezáródok. Ha van ilyen. Várom, hogy mi fog történni. Valami, ami régen meg volt, de elveszett. Fontos. Majdnem mindig. Az nem zavar. Ez van,… Tovább 311. Nap →

A sonka finom. Serrano. Hogyne lenne finom! Ennyit a magyar hagyományokról. Elgondolkodva tömöd a szádba falatot, és közben az asztal másik oldalán ülő lányt bámulod. Folyamatosan fecseg. Borzalmas. Undorral fordulsz az ablak felé, aztán fél is állsz, és oda sétálsz. A diófa már hatalmasra nőtt a kút mellett. Megcsóválod a fejed, ahogy arra gondolsz, hogy… Tovább 310. Nap →

Mi lenne, ha Ő smirgli lenne? Vagy egy a fenekét laposan tartó, téged gyáván kerülgető hiéna. Vagy egy lassan, de biztosan megölő hamburger. Egy túl alacsony sámli, egy túl hangos teherautó vagy egy falu házakkal, lakók nélkül. Egy cserepesvirág száradó földben, egy fekete, annak is koszos vagy az összes átlapozott oldal a világ összes könyvében.… Tovább 309. Nap →

Mi lenne, ha bársony lennék? Vagy egy téged figyelő tigris. Egy pohár tokaji aszú vagy egy véső, amit az asztalos használ. Egy pöfögő traktor, egy soha el nem hervadó virág, vagy elénk ciklámen. Egy királydráma, de leginkább egy Csehovi, mellbevágós, érthetetlen három órás szenvedés. Vagy egy egy rózsa visszafogott illata. Vagy egy szimfónia vége, amikor… Tovább (308.) Mi lenne, ha… →