Horák Árpád

Nem szívesen indulsz el. Valami visszatart. A lelked mélyén. Van ugyan célod, amihez jól illeszkedik. De. Mégis valami visszatart. És ez nem tetszik neked. Mint a kommunikáció VELE. Az is egy régi ügy ismétlődésének tűnik. És ezt nem akarod. Most még nem. Most értelmetlen lenne. Mégis. Minden kísértetiesen hasonlít arra az esetre. És ez nem… Tovább 317. Nap →

- Itt jó lesz? - Bárhol. - tétován álldogálok. Nem szeretem, ha azt várják, hogy én döntsek helyettük. - Egy kis türelmét kérem még! Az egyik díszlet nem készült el. Leülök az odakészített székre. Végülis! Három napja tudják, hogy jövök. Ez kevés volt, úgy látszik. A lány, aki a gimnázium pólójában, egy hatalmas, piros fejű… Tovább 316. Nap →

A vihar nyugatról csap le a városra. Te már harmadszor lépsz ki az orkánerejű szélbe. Magasan vagy, és a szél egyből szelídül, és el is áll egy-egy pillanatra, de csak hogy azonnal felerősödjön, ahogy bezárod a bejáratot. Tombol a vihar. Érzed az erejét. Mint amikor több, elfojtott vágyaitól felkorbácsolt nő, akar egy valamit. Téged. Nem… Tovább 315. nap →

Nem szeretem, ha eltervezem, de nem csinálom meg. Talán nem kellene terveznem. Jó volt, amikor maguktól alakultak a dolgok. Szeretném ezt minden nap rendszeresen csinálni. Minden áldott nap. Mind nap. Rossz volt, amikor kevés részletes visszajelzést kaptam. Én mindig a szívemre hallgatok. Mindig. (majdnem mindig) Én néha álmodozom. És soha nem adom fel. Soha. Szeretnék… Tovább 314. Nap →

Irigység. Sárga? Legyen sárga. A standard citromsárga. Egy a párját hívó madár vad rikoltása. Émelyítő édes. Erős, jellegzetesen édeskés illat. Egy félrerántott fej, egy máshova irányított tekintet és dühös dobbantás. Egy helyben állva. Megbocsátás. Világoskék. Nagyon szép, visszafogott, sima világoskék. Egy harang kondulása. Egy finomra sült, szaftos hús íze. Egy virágosrétből áradó illatorgia. Egy térdreesés.… Tovább 313. Nap →