A vihar nyugatról csap le a városra. Te már harmadszor lépsz ki az orkánerejű szélbe. Magasan vagy, és a szél egyből szelídül, és el is áll egy-egy pillanatra, de csak hogy azonnal felerősödjön, ahogy bezárod a bejáratot. Tombol a vihar. Érzed az erejét. Mint amikor több, elfojtott vágyaitól felkorbácsolt nő, akar egy valamit.
Téged.
Nem mész ki többször. Belülről figyeled. Nem a szokványos vihar ez. Mentes minden negatívumtól. Nincs benne semmi rossz. Semmi bántó. Szelíden hatalmas. Talán csak az ereje ijesztő.
De nem neked.
Te mosolyogva figyeled. Hagyod hogy hasson rád. Hasson az érzékeidre. Hasson a szívedre. Mert azt akarja.
A szívedet.
Horák Árpád 