– Itt jó lesz?
– Bárhol. – tétován álldogálok. Nem szeretem, ha azt várják, hogy én döntsek helyettük.
– Egy kis türelmét kérem még! Az egyik díszlet nem készült el.
Leülök az odakészített székre. Végülis! Három napja tudják, hogy jövök. Ez kevés volt, úgy látszik. A lány, aki a gimnázium pólójában, egy hatalmas, piros fejű mikrofonnal a kezében, próbálja kézben tartani az eseményeket, közben többször az ablak felé tekint.
Kintről halk morajlás hallatszik. Kétszázezer turista érkezett a városba az eseményre. Ez pont a lakosság négyszerese.
Teljes a káosz.
Biztatóan a lányra mosolygok. Ő leül velem szemben, és egy hangos sóhajjal kifújja a levegőt. Ezek szerint megérkezett a díszlet.
– Kezdhetjük! – mondja
Horák Árpád 