Horák Árpád

Keresnem kell a holdat. Nem mutatja meg magát. Elbújt valahova. Nem értem. A csillagokat látni. De akkor hol a hold? Ahogy kifele tartok a városból, felsejlik előttem a hangja és arca. Mintha ismerném. Erősen hat rám. De ezek csak pillanatok. Jönnek és elmúlnak. Valami mégis megmarad. Ugyanaz ami a kapcsolatfelvételnél. Ő más, mint a többi.… Tovább (322.) Telefonhívás 5. Rész →

Ma délután eszembe jutott, hogy lemondom a találkozót. Hogy nem megyek el. Az jutott eszembe, hogy szólok Neki: ne találkozzunk. Illetve, hogy találkozzunk,de később. Egy másik időpontban. De az ugyanaz lenne. Elhalasztani vagy nem találkozni. Teljesen ugyanaz lenne. Teljesen. Három nap telt el. Mindössze három nap. Nem értem, mi van velem. Menekülök? Eddig minden világos… Tovább (321.) Telefonhívás 4. Rész →

Napközben többször is eszembe jut a beszélgetés VELE. A hangja visszhangzik a fejemben. A hangja, ami egyből szimpatikussá tette. Az enyhe tartózkodása annak szólt, hogy a számára teljesen ismeretlen vagyok. Egy kicsit talán fél is. Ami érthető, hiszen Ő egy nő. A nők másként gondolkodnak a biztonságról. Olyan dolgokat is figyelembe vesznek, ami egy férfinek… Tovább (320.) Telefonhívás 3. Rész →

Vártam, hogy megtörténjen. Hogy visszahívjon. Nem izgatottan, inkább kíváncsian. Hogy milyen lesz. Milyen lesz Ő. És megtette. Visszahívott. Ahogy vártam. Először azt gondoltam, hogy szándékosan megvárakoztat majd. De nem. Hívott, ahogy tudott. Halottam a hangján. A hangja bársonyos és búgó. Mégsem túl sok. Nem szerep. Őszinte. És ez megfogott. Annyira meglepődtem, hogy az egyik mondatomba… Tovább (319.) Telefonhívás 2. Rész →

Üzent nekem. Kétszer is. Talán háromszor. Az elsőre nem igazán figyeltem. A második már feltűnt. A harmadik után pedig felvettem vele a kapcsolatot. És most felhivtam. Nem vette fel. És még nem is hívott vissza. De vissza fog. Tudom. Ki nem hagyná. Meg fogom kérni, hogy találkozzunk. És Ő igent fog mondani. Nem azért mert… Tovább (318.) Telefonhívás 1. rész →