Horák Árpád

Nem tudod, a nő mikor tűnt el a kutyával. De a hosszabb szünet végére sem érkezik meg a vízmosáshoz. Mindenki iszik, mintha muszáj lenne. De nem a vízzel van a gond. Az van bőven. Ez nem egy sivatag! Végignézel az arcokon. Ezek közül egy sem ér vissza veled élve. Két tíz éves kislány dülöngélve ül… Tovább (178.) A Mars 2. rész →

Kibaszottul kihalt ez a táj! A meleg és a vörös szín együtt! Mint egy bauxitbánya nyáron. Negyven fokban. És a por! Borzalmas. És van, aki önként ide akar jönni. Na, az se százas! Balra hátranézel a vállad fölött. Huszonhét. Huszonheten követnek. Nem egy csoportban. Enyhén szétszóródtak. Csak a nő van közvetlenül mögötted a kiskutyájával. Ő… Tovább (177.) A Mars 1. rész →

Az elefánt elkezdett felállni! Kiráz a hideg a hírre. Ez fantasztikus! Hihetetlenül jó érzés! Tudni, hogy működik. Hogy amiért dolgoztál az összeállt. Nem tökéletes. De ez nem zavar. A következő jobb lesz. A tizedik pedig már hibátlan lesz. Majdnem. És a legszebb az egészben az, hogy imádod csinálni! És csinálni is fogod. Amíg világ a… Tovább 176. nap →

Itt vagyunk. Már közel. Nem látjuk még, mert az ösvény csavarodik. Bármit jelentsen is ez. Az autó a völgyben maradt. Az utolsó egy óra már gyaloglással telt. És végén ott van Ő.  A végtelen bölcsességével. Semmit nem tud a világról, mégis mindent ért. De ahova mi megyünk, oda nem jutott el a bölcsessége. Ott nem… Tovább 175. nap →

Holnap lesz. Ma közeledett. Óvatosan. Ez a valóságban úgy nézett ki, hogy rád mordult. Te érezted a jó szándékot. Még akkor is, ha az egész inkább vicces volt. Fél. Ezt már régóta tudod. De ez az ő helyzetében érthető is. A bizalmatlanság beleivódott a mindennapjaiba. És könnyen félreért vagy félremagyaráz valamit. De a helyzet oldottabb.… Tovább 174. nap →