Horák Árpád

Etel az ágyra ül. Mirci azonnal az ölébe ugrik, és hosszútávra kezd el berendezkedni. Semmit nem kell mondanom, mégis ért engem, gondolja. Ahogy hozzám ér, ahogy rám néz... Hihetetlen érzés. És hozzábújni! Nemsokára átveszek egy vállalatbirodalmat, huszonöt éves vagyok, kölcsönösen szeretjük egymást a párommal, és mégis... Itt van ez a férfi. Aki olyat tud adni,… Tovább Negyvenhetedik nap →

Etel, karjában Mircivel, megvárja, amíg választ kap a kopogására. Már nem siet. Megváltozott a helyzet. Miután választ kap, belép, és Mircit a földre teszi. A macska bánatos szemekkel veszi tudomásul a dolgok ilyetén alakulását. Közben Etel és az ALANY óvatos mosolyt váltanak. Etelen nyoma sincs annak, hogy bármi szörnyű történt volna. Persze az anyja kiborult,… Tovább Negyvenhetedik nap →

Már megint egyedül vagy! Se Mirci, se Etel. Ezen a jachton mindig történik valami! A sziget nyugisabb volt. Bár információt itt se, ott se kaptál. Ez az előbbi jelenet például! A nő nagy tragédiát el meg, ez nem kérdés. De nem ez az érdekes! A férfi. Aki odajött hozzád. Nem volt feldúlva. És most nem… Tovább Negyvenhatodik nap →

Az óriás után baktatsz a folyosón, amikor a jacht egy óriásit billen, és te pont úgy vágódsz a falnak, mint az ideúton. Na jó!  Kezd eleged lenni az óceánból! A billenés nagysága elgondolkoztat. Ez a jacht több, mint száz méter hosszú. Nem billen csakúgy meg! Ha ezt a hullámot a rengés keltette, akkor az rohadt… Tovább Negyvenhatodik nap →

A hajó irányba állt, Uram! - Jelenti a technikus. Az uramnak szólított férfi csak bólint. Tudja mit jelent ez. A jacht orral a sziget felé fordult. A földrengés valószínűleg nem kelt nagy hullámokat, de mégis jobb, ha azok nem kapják oldalba a hajót. Jópár földrengésen vannak már túl, mióta kutatnak a szigeten. Ez most az… Tovább Negyvenhatodik nap →