Horák Árpád

Miközben Etel átveszi Mircit a biztonsági tiszttől, rákérdez, hogy mi van veled. A kabinodban vagy, hangzik a válasz. Intézkedjen, hogy menjek a főhadiszállásra. Miután a tiszt bólint és távozik, Etel próbálja megnyugtatni a macskát, de tudja, hogy ez nem lesz könnyű. Tapasztalta már ezt, hogy ilyenkor nem hat rá a szokásos simogatás, és úgy tűnik,… Tovább Negyvenhatodik nap →

A biztonsági tiszt jó egy méterre eltartja magától Mircit, aki megadóan lóg a levegőben. Bánatos szemekkel veszi tudomásul távozásodat, és mintha egy kis szemrehányást éreznél még a tekintetében, mondván, kire biztál te engem, ez még azt se tudja, hogy kell egy macskát tartani. A kabinodba visszaérve nem találod a helyed, visszaaludni nem tudsz, túl izgatott… Tovább Negyvenhatodik nap →

Szép terv volt a délig alvás, de Mirci keresztül húzza a számításod. Hajnali négykor tágra nyílt szemmel, felálló szőrrel, masszívan áll a fejeden. Riadtan néz körbe, várja, hogy a veszély megérkezzen. Először arra számítasz, hogy a veszély az ajtó felől érkezik egy kutya formájában, de aztán gyorsan elesik, hogy Mirci nem az ajtót bámulja. Kétségbeesetten… Tovább Negyvenhatodik nap →

A kopogás után azonnal belép a kabinba. Nem akar a folyosón időzni. Mirci és az ALANY az ágyon vacsoráznak. Együtt. Nem bírja ki nevetés nélkül. Hát, ilyen nincs! Ahogy a kezében lévő lefedett tálat kissé megemeli, jelezve, hogy ő is vacsorát hozott, széles mosoly terül el az ALANY arcán, Mirci pedig azonnal felugrik, jelezve, hogy… Tovább Negyvenhatodik nap →

Még a füléhez sem emeli a telefont, amikor a másik oldalon egy morcos "na, mi a helyzet"tel köszönnek be. Etel érzi, hogy nem sikerült teljesen eloszlatni a félelmeit. Féltékeny. És ez most más, mint az eddigiek, amikor szóvátett egy-egy flörtöt. Akkor tudta, hogy azoknak nincs súlya. Most dühös. Mert érzi, hogy ez más. Hogy ez… Tovább Negyvenhatodik nap →