Horák Árpád

A helikopter nem hagyja el a hajót. A diszpécser nem ad felszállási engedélyt. Bár úgy tűnik, a viharos szél most nem követi a hullámokat. Szokatlan. Etel, ahogy hallgatja a nyomozást vezető magas férfit, arra gondol, egy kicsit összesűrüsödtek az események. A szél, ami úgy tűnik elmarad, a várható rengés, a húgai érkezése, és az hogy… Tovább Negyvenhatodik nap →

Etel a felső fedélzetről figyeli a helikopter érkezését. Hát. Megjöttek a húgai. A legrosszabbkor. Szereti őket, de azt is tudja, hogy nem túl eszesek. Kiszámítható a viselkedésük. A motivációjuk egyszerű. Reméli, hogy nem okoznak majd gondot. Eddig kézben tartja a dolgokat. És az, ahogy az apjuk fogadta az ikreket, az a rideg távolságtartás, az azt… Tovább Negyvenhatodik nap →

A nyomozást vezető magas férfi ugrik ki utoljára a helikopterből. Az uramnak szólított férfi puszival köszönti a lányait. Ridegen, távolságtartóan fogadja őket. Ez nem kerüli el a főnyomozó figyelmét, mint ahogy az sem, hogy a lányok a huszonnyolc nap egy kritikus pillanatában érkeznek. Csak egy magyarázat lehet erre, és ez nagyon nem jó hír. Feszültséggel… Tovább Nagyvenhatodik nap →

Ahogy a lánya kezét fogja, és a semmibe réved, és a gondolatai imádott kislánya, Susan körül forognak, a szeme sarkából látja a férje aggódó tekintetét. Csak belül mosolyodik el a szeretet ezen megnyilvánulásán. Huszonkét év olthatatlanul lángoló szerelem. Milyen szerencsés ő, hogy ezt kapta a sorstól. És itt van Etel. Gyönyörű és intelligens. Empatikus, de… Tovább Negyvenötödik nap →

A férfi, akit uramnak szólítanak, Etelt figyeli. Tudja jól, hogy nehéz feladatot vállalt azzal, hogy a szigetre ment. Duplán nehéz feladatot. Érdekes, gondolja, hogy egyikük sem cseveg. Se a felesége, se Etel nem beszél túl sokat. Csak fogják egymás kezét, úgy, ahogy csak egy anya tudja a lánya kezét fogni, és komótosan vacsoráznak a fehér… Tovább Negyvenötödik nap →