Horák Árpád

Mire hazaértek, Sarah halott volt. Adam felhívta a kórházat, a mentő pár perc alatt odaért, nem vitték el Saraht, a sebész ott császározta meg a kanapén, Sarah ott feküdt kifordult szemmel, a vére a takaróra folyt, a babát inkubátorba tették, és a mentő csigalassúsággal, szirénázva indult el a belváros felé. . Két hét múlva volt… Tovább (1446.) Pihenő 4 →

Adam egész éjszaka ébren volt. Az ikrek velük aludtak, az egyikük folyton megmozdult, Adam inkább kiment a teraszra, vitt magával egy sört, de nem kívánta, bele sem kortyolt, csak fogta a hideg üveget, és újra elkezdte írni szöveget, amit a lányoknak olvas majd fel, ha Sarah már nem lesz velük. Hetedszer írta újra, banálisnak tálalta… Tovább (1445.) Pihenő 3 →

Az ebédből nem lett semmi. Sarah végighányta a délelőttöt, sápadtan feküdt vissza a kanapéra, és már mosolyogni sem próbált. Három hete nem mosolygott. Adam akkor vitte el az orvoshoz, az azt mondta, hogy a baba egészséges, két hónap múlva megszülheti. Sarah csendesen ült mellette visszafelé az autóban, kezével a domborodó hasán, mereven nézett előre, Adam… Tovább (1444.) Pihenő 2 →

A hajó árboca nyílegyenesen állt, egy piros bójához volt kötve a tat, nem mozdult a hajó, nyugodt volt a tó, sehol egy hullám, a tiszta vízben a fenékig lehetett látni - ebben a mozdulatlanságban bűnnek tűnt minden hangos szó. Az ikrek semmit nem érzékeltek ebből. Visítva rohangáltak Adam körül, apró kavicsokat gyűjtöttek, a vízbe dobták,… Tovább (1443.) Pihenő →