475. nap

Éva vékonyabb volt, mint Ádám képzelte. A combja alig volt vastagabb Ádám karjánál. Az arca sápadt volt, a szőke haja pedig kócosan keretezte az arcát. Aznap találkoztak először, és Ádám nézte, ahogy felrakta a lábát az almafa legalsó ágára, és a megfeszített izmai élesen kirajzolódtak a fehér bőrén. Ádám mögé lépett, és a fenekénél fogva… Tovább 475. nap

474. nap

A rózsa fehér volt, zölddel és narancssárga kreppapírral. Egy komoly csokor benyomását keltette, annak ellenére, hogy egy szál virág volt a zöldek közepén. A virágkötő elégedetten nyújtotta át a férfinek, magabiztosan mosolyogva, azt közvetítve a világ felé, hogy ez a csokor bizony fantasztikus lett. A férfi is elégedett volt. Kilépett a bolt ajtaján, és a… Tovább 474. nap

473. nap

Visszavonult, szinte azonnal. A második kérdésre még válaszolt, aztán úgy tűnt el az éterben, ahogy jött: nyom nélkül. A kommunikációjában a tények ütötték az állításait; ez hiányos önismeretre utalt. Persze a másik oldalon is volt egy kis túlzás: határokat feszegető mértékű volt a kérdésözön. A nő viszont ott maradt az ezer színű ruhájában, az elegáns… Tovább 473. nap

472. nap

A hideg pohárra lecsapódott pára és a sör együtt folyott végig az állán, ahogy a poharat vadul megdöntötte. A poharat az asztalra csapta, egy dühödt mozdulattal letörölte az arcáról a vizes sört, és egyre erősödő hangerővel magyarázta tovább, hogy milyennek is tartották a többiek Kevint. A sunyi és az ostoba szó többször is elhangzott, nem… Tovább 472. nap

467. nap

A völgy felé robogó, hideg víz bilincsként ölelte át a lábát, ahogy a patakmederbe lépett. Az erős sodrású, kis patak a vízimalom melletti mesterséges mélyedésben lelassult, és egy gáton átbukva forgatta meg a fából készült kereket. A meleg, nyári napon is jéghideg vízben három pisztráng igyekezett felfelé, a forrás előtti tó felé. Tegnap járt ott,… Tovább 467. nap