A férfi, akit uramnak szólítanak egy mosolyával jelzi Etelnek, szeretné, ha ő mondaná el a szabályokat az ALANYnak. Etel az ALANY felé fordul, és a jobb kezét finoman a mellkasára helyezve, beszélni kezd hozzá. – Mivel a sziget nincs többé, a jachton fejezzük be a huszonnyolc napot. Szabadon mozoghatsz, de arra kérünk, hogy ne próbálj információt szerezni se a személyzet tagjaitól, se mástól. Tudatosan zárunk el téged az adatoktól, de azt megigérhetem mindhármunk nevében, hogy a huszonnyolc nap letelte után mindenről tájékoztatni fogunk. Továbbra sem várunk tőled semmit, csak hogy itt legyél. Ennyi. Szeretnénk, ha velünk étkeznél, de teljesen rád bízzuk, hogy mikor mit csinálsz. Egy kikötésünk van, a jachtot nem hagyhatod el. – Etel mosolyog. A helyzet határozottan oldottabb már. Kezd lazulni a kezdeti feszes viselkedés. Etel a többieket nézi, és arra gondol, hogy két hetet tölthet azokkal, akiket szeret.
Ó, Susan, bárcsak Te is itt lehetnél!
Horák Árpád 