– Hogy képes állandóan kaviárt enni? -Etel csak nézi, ahogy az ALANY már a harmadik kaviáros pirítóst készíti magának. – Hát enni, azt imád, az biztos. A beszélgetés viszont nem elég gördülékeny. Mindhármunkon érezhető, hogy meggondoljuk, hogy mit mondunk, nehogy elszóljuk magunkat. Mégis azt hiszem, nem lesz gond. Végül is! Csak anyának fontos ez. Mi ketten elleneztük. De anya ragaszkodott hozzá, hogy szó szerint a mágus szavai szerint járjunk el. ” Az egyik szigetre lépő semmilyen információt ne kapjon, csak a lelke vezesse, és pontosan huszonnyolc napig legalább két ember a szigeten maradjon.” A huszonnyolc napba még könnyen beleegyeztek, de hogy az ALANY ne tudja, miért van itt? – Hát, hogy ez hogy segíti Susan megtalálását, azt nem érti. De azt érti, hogy ez az utolsó szalmaszál, amibe az édesanyja kapaszkodik. És ez előtt fejét kell, hogy hajtson.
A reggeli az utolsó percig Etel terveinek megfelelően alakul. Akkor azonban történik valami. Az anyja, ahogy szokta, hátrasimítja a haját. Önkéntelen mozdulat. Mindig ezt csinálja. Az ALANY, ahogy ezt meglátja, megmerevedik, és az anyját bámulja,, a felismerés szikrája túl lassan huny ki a szemében.
Lehet, hogy mégiscsak lesz gond.
Horák Árpád 