A középső fedélzeten állsz a korlátnál, és a szigetet nézed, pontosabban ami megmaradt belőle, amikor Etel anyja csatlakozik hozzád. Lánya anyja, az biztos, mert egy szót sem szól, csak bámul téged. – Mindjárt elkezd beszélni, és lelőni se lehet majd – gondolod mosolyogva. De a szóáradat még várat magára. Közvetlenül melléd áll, és Ő is a szigetet nézi. Benne vajon milyen érzéseket ébreszt? A te érzéseid vegyesek. Eljöttél a szigetre, anélkül, hogy tudtad volna, miért. Most már tudod. Etel miatt vagy itt. Hogy az ő céljuk mi, az már szinte lényegtelennek tűnik. Etel. Különleges lány. Eléri a szívedet. Kevesen képesek erre, és te még kevesebbnek engeded. Igen. Van köztetek valami. Ami túlmutat mindenen. Ez olyan, amiért érdemes élni.
A sziget egyértelműen hiányozni fog. A barlang, a vízesés, a madarak… Az úszás esténként a tóban. Minden olyan nyugodt, olyan békés volt ott. És persze a kaviár.Az éretlen banán annyira nem. Ráadásul az bármelyik szupermarketben beszerezhető.
Etel édesanyjának a figyelme a szigetről feléd fordul. Téged néz, miközben idegesen türögeti a haját. Hogy ezt is lehet örökölni? Hihetetlen! Etel ugyanezt csinálja. Már a reggelinél is kiszúrtad. Ismered ezt a mozdulatot. Már láttad valamikor. És most nem Etelre gondolsz. Valamikor régen. Évekkel ezelőtt. Nem véletlen, hogy itt vagy. Semmi köze a háromezer kérdéshez. Etel anyja akarta, hogy itt legyél. A fényképen akadtál fenn. A szomorú szemen. Tudatosan rakták be. Tudatosan rakták be. Tudták, hogy hatni fog rád. Ezek veszélyes emberek. Manipulálnak téged. Hol kevésbé direkt módon, hol teljesen direkten, mint például a szigeten a bólyák a barlangnál, vagy a fegyver. Nem tudod ki ez a nő, csak azt tudod, hogy ismered, és már találkoztál vele. És nem csak a hajtürögetés. Tudod, hogy ismered. Életed során csak néhány ember volt, aki így hatott rád. Egy kezeden meg tudnád számolni. Az, hogy mégsem ismered fel, az viszont fura. Még ha több, mint húsz éve is találkoztatok, akkor is. Fel kellene ismerned. Nem látszik az arcán semmiféle plasztikai műtét nyoma. De ha meg is műtette magát, annyira mégsem változhatott meg! Az arcvonások állandóak. Hát ennyi. Nem tudod ki Ő. De nem is görcsölsz ezen. Úgyis megmondja. Ha máskor nem, legkésőbb két hét múlva. Amikor lejár a huszonnyolc nap. Addig meg ráér. Neked nem sürgős.
Az arca hasonlít Etelére. Érdekes módon a szája és a szeme nem. A haja viszont olyan, mintha klónozták volna. Vállig erő, enyhén hullámos gesztenyebarna haj. Csodaszép.
Nem derült még ki, hogy pontosan hány éves ez a nő, de a te korosztályod. Negyven körül van. Plusz mínusz egy-két év. Ahogy Etel és az édesanyja külső jegyeit hasonlítgatod, Ő elkezd beszélni. Mosolyogva konstatálod, hogy lánya anyja. Folyamatosan beszél. És a téma, amiről beszél, téged is roppant módon érdekel. Etelről beszél. Hogy mi volt vele az oviban. Hogyan készítette ki az óvónőit azzal, hogy folyton szétpakolt. Irtó rendetlen volt. Most is az, mondja mosolyogva. Nézzem csak meg a kabinját. Udvariasan emlékezteted rá, hogy még soha nem jártál Etel kabinjában. Aztán az is kiderül, hogy fejben össze tud szorozni háromjegyű számokat. Ennek mondjuk nem sok hasznát vettétek a szigeten. És hogy Etel nagyon tud szeretni. Bár nem mindig mutatja ki – bizonytalanodik el a saját mondatát hallva. De Johnt például nagyon szereti, találja meg újra az erejét, és folytatja a mesélést. John ügyvéd, tudod meg, huszonnyolc éves, és Ő nagyon szívesen látja majd a családban Etel férjeként. Hoppá! Na gyerünk mindjárt a dolgok közepébe az ovi után!
Téged figyel, kíváncsi a szavai hatására. Az világos, hogy mondani akar valamit, de hogy mit, arról gőzöd sincs. Látszik rajta, vivódik, nyilván nem adhat annyi információt, amennyit akar, hogy a célját elérje. Te bamba tekintettel nézel Rá, megerősítve Őt abban a hitében, hogy fogalmad sincs, miről beszél. Még egy darabig vesédbe látni kívánó tekintettel néz téged, aztán nagyot sóhajt, és láthatóan lemond arról, hogy ezt az információt megossza veled.
Újra visszatér az ovihoz, ahol, mint kiderül Etelnek a mostaninál hosszabb haja volt, és bizony igényelte, hogy minden nap be legyen fonva. Persze egyáltalán nem volt hiú. Vagy talán mégis, de akkor csak nagyon-nagyon picit. Annyi meg kell is, tudod meg. Szórakoztató ez a nő, szereted ahogy mesél, és nem csak mert Etelre emlékeztet, vagy mert vonzódsz hozzá, hanem mert ez a nő olyan, mint Etel. Önazonos. Szemrebbenés nélkül vállalja fel minden hibáját, és ettől nagyon szerethetővé válik. És te szereted is. A másik, általad nagyrabecsült tulajdonsága az ösztönösség. Tuti, hogy nem tudja, de miközben mesél számtalanszor megérint, és a ruháddal babrál, mint most is éppen. Olyan tágra nyílt szemmel tud téged nézni, mint egy kisgyerek, miközben rácsodálkozik valamire. Ugyanaz az érzésed vele kapcsolatban, mint Etellel. Nagyon sok mondanivalója van. Úgy látszik, ezek ketten, anya és lánya, minden létező információval ellátják. Bár eddig főleg Mirciről, és Etel óvodáskori rendetlenkedése körül forgott a beszélgetés, de Te reméled, hogy komolyodik majd a helyzet, és a többi háziállat után, akár még Etel általános iskolai ballagása is szóba kerülhet. Persze azért nem táplálsz vérmes reményeket. Időnként próbálsz közbeszólni, de ez valószínűleg szintén egy családi vonás, mert ahogy Etel, úgy az anyja sem igényli, hogy te megszólalj. Persze ha olvasta a háromezer kérdéses teszt kiértékelését, amiben amúgy biztos vagy, akkor nincs is szükség rá, hogy akár egy szót is szólj, így is többet tud rólad, mint te magadról. Le mernéd fogadni, hogy az olyan apróságok, mint a fogkeféd színe, csak a felszínét karcolgatják annak a tudásnak, amivel rólad rendelkeznek. Az, hogy ezek után még szóba állnak veled, nagyon megnyugtató, így valószínűsíted, hogy nem az a típus vagy, aki éjszaka felkel, és lemészárolja az egész családot.
Egy kis szünetet tart a mesélésben, mindketten ismét a sziget romjai felé fordultok, és magatokba mélyedtek. Te most nem a szigetre figyelsz, hanem arra gondolsz, hogy milyen fantasztikus élmény lesz ezzel a nővel két hét múlva beszélgetni, amikor semmi nem korlátozza már. Azt érzed, hogy most sem a külső körülmények, hanem a saját maga által felállított korlátok akadályozzák abban, hogy teljesen kinyiljon. Etel és az édesanyja is nagy bizalommal közelítenek hozzád, de azért arra kíváncsi leszel, hogy a férje, hogy fog erre reagálni. A reggeli alatt nagyon visszafogott volt. De ő nem nyitott, mint a felesége.
Nem lehet tudni, mi jár a fejében.
Horák Árpád 