Nem találod a helyed a kabinodban. Etel. Hmm… Mindegy. Megvárod, amíg idejön. Nem, mégsem. Megkeresed. Kilépsz a kabin ajtaján, és jobbra fordulsz a lépcső felé. A biztonsági tiszt máris mozdul, hogy kövessen. De te nem indulsz el, mert Etel tűnik fel a folyosó végén. Könnyű szabadidőruha van rajta. Csak zuhanyozott, és jött hozzád. Egyből. Őt nézed. Feléd tart. A jellegzetes, semmivel össze nem téveszthető, ringó mozgásával közeledik. A vállát kicsit összehúzza, enyhén előredől. Közben az állát felvetve a szemedet nézi. Az arca mosolytalan. A kiüresedett lelkét tükrözi vissza. Érzed a fájdalmát. Ez több, mint az óriás elvesztése.Ez a fájdalom lehatol a lelke legmélyéig.
És a szeme, az nagyon szomorú.
Horák Árpád 