Hozzám indult, gondolja Etel. Végre. Találok egy kis megnyugvást. – Csak magában tud mosolyogni. Amikor az ALANYhoz ér, két kézzel átkarolja a derekát. Hozzásimul, és merőn a szemébe bámul. Tudja, hogy nincs szükség szavakra. Az ajtón is együtt, egymást átkarolva lépnek be. Az ALANY az ágyra ül, Etel egyből az ölébe fekszik, a combját párnának használva. Etel érzi, hogy a forró könnyek vegigcsorognak az arcán, hogy aztán hangos koppanással az ALANY nadrágján végezzék.
Kopogás. Etel tudja, hogy megjött Mirci vacsorája. Az ajtóhoz megy, letörli a könnyeit, kinyitja, átveszi a lefedett tálat, köszönetet mond a pincérnek, aztán a tálat maga mellé rakva újra visszafekszik az ALANY ölébe. Mirci boldogan kerülgeti a tálat.
Vacsorázni akar.
Horák Árpád 