Egy óra telik csak el Etel távozása után, amikor Mirci ismét a fejeden állva ébreszt. Illetve csak állna a fejeden, mert a lábai szétcsúsznak, és Mirci meleg, érezhetően puffadt hasa a fejeden landol. Mirci panaszos nyávogással veszi tudomásul, hogy a lábai elgyengültek, és a hasa kőkeményre puffadt.
Mirci hasa, és a fejed találkozásakor azonnal megszólal a vészcsengő a fejedben, és rekordsebességgel ébredsz fel. Nem kell agysebésznek lenni, hogy rágyere: Megmérgeztek benneteket! Feltéped az ajtót, és rákiáltasz az ott álló biztonsági tisztre. – Azonnal küldjön orvost Etelhez, megmérgezték! – A biztonsági tiszt bambán bámul téged, láthatóan nem felfogva, amit mondtál. – Azonnal küldjön – kezded újra a mondatot, de befejezned már nem kell, mert a tiszt az adóvevőjéért nyúl, és intézkedik.
Te visszalépsz a kabinodba, felhúzol egy pólót, és Mircit felemelve Etelhez indulsz. Mirci újabb panaszos nyávogással jelzi, hogy a hasa nagyon érzékeny. Ahogy Etel kabinja felé rohansz, nyomodban a biztonsági tiszttel, arra gondolsz, hogy nem lehet túl nagy a baj, mert te még élsz. Talán nem túl erős a méreg, reménykedsz. A reményeid még azelőtt kezdenek szertefoszlani, mielőtt eléred Etel kabinjának szintjét, mert érzed, hogy Mirci minden tartását elveszítette a kezedben. Elvesztette az eszméletét. Ájultan fekszik a karodban.
Egy perccel az orvos után érkezel Etel ajtajához, és a látvány nem sok jót ígér. Etel a földön fekszik, láthatóan ájultan, és az arca irreálisan zöld. Az orvos, aki Etellel érkezett a helikopteren, és most mellette térdel, ahogy meglát, azonnal felszólít, hogy mondj el mindent. Te mindent elmondasz. A másik orvos azonnal a kabinodba indul, és rövidesen a lefedett tállal tér vissza. A mérgezésspecialista három(!) perc vegyszeres elemzés után kiválaszt a táskájából egy fecskendőt, és bead Etelnek vmit. Vélhetően érti a dolgát, mert Etel azonnal magához tér, és öklendezni kezd. Amit csinál, az már így is nagyon hatásos, de még megtoldja egy, “nem lesz semmi gond”dal, amit Etel édesanyjának, és az ikreknek cimez, akik a kabinajtóban tördelik a kezüket. Persze még hatásosabb lenne, ha az orvos fehér köpenyben lenne, és nem dinoszaurusz mintás boxerban, amire rálóg a kissé már kerekedő sörhasa.
De a fellépése meggyőző, ezért érezhetően csökken a feszültség. Etel színe kezd világoszöldre váltani, és már kezdi érzékelni a környezetét. Számodra világos, hogy már mindent felfogott, mert nem beszél. A férfi, akit uramnak szólítanak, eközben intézkedik, hogy a konyhát zárolják, semmilyen ételt nem adhatnak ki. Plusz értesíti a kórházat, és mentőt kér a partra.
Az orvos otthagyja a láthatóan jobban lévő Etelt, hozzád lép, és szó nélkül egy fecskendőt vág a felkarodba. Azonnal jobban leszel, megszünik benned az a fura tompaság, amit eddig nem is igazán érzékeltél. Az orvos pár perc múlva közli a családdal, hogy mindketten szállítható állapotban vagyunk, és bekisér bennünket a kórházba, kihangsúlyozva, hogy csak a “biztonság kedvéért”. De az indulás nem megy olyan könnyen, mint ahogy a doki elképzelte, mert Etel ragaszkodik ahhoz, hogy Mircit is vizsgálja meg.
Mirciről, aki mozdulatlanul fekszik az ágyon, ahova az ideérkezésedkor letetted, elterelődött kissé a figyelem. A furcsa, kitekeredett fejtartása nem sok jót ígér. Az orvos rövid ideig vizsgálja, majd Etel felé fordulva nemet int a fejével, jelezve, hogy nincs remény. Etel szobormerev arccal áll fel, közli hogy mehetünk a kórházba, majd mindenkit megelőzve, bizonytalan járással elindul a leszálló felé.
Nem néz vissza a halott macskájára.
Horák Árpád 