– Egész nap nem ettem – Etel leginkább magához beszél – és mégsem vagyok éhes. – Beleharap a falatkába, és nem túl nagy lelkesedéssel rágni kezdi. Mirci, ha tudna, mosolyogna, olyan nagy gyönyörűséggel veszi tudomásul, hogy rövidesen enni fog. – Na, csak egy falatot – Etel újra az ALANY szájához nyújtja a kezében lévő, már megkezdett falatkát. Az megadóan leharap belőle egy igencsak kicsi darabot, és a többit nagy nehezen Etel tüntetni el. A következő falatkát Mirci kapja, és úgy tűnik, hogy neki nincs gond az étvágyával, mivel ötig meg sem áll. Az ötödik után elnyúlik Etel mellett az ágyon, és jóízű dorombolásba kezd.
A rövid párbeszédeket az ALANY és Etel között mind hosszabb szünetek váltják fel. Álom mégsem jön a szemükre. Hajnali négykor Etel úgy dönt, nem akar újra ott elaludni. Egy puszival elköszön, és Mircit otthagyva visszamegy a kabinjába.
Amikor az ágyába bújik, arra gondol, vajon látja-e még élve az óriást.
Horák Árpád 