Ahogy öklendezni kezd, oldalra fordul. Az egész teste tompa. Kissé forog vele a szoba, ahogy körülnéz. Kell egy kis idő, amíg leesik neki, hogy elájult. Érzékeli, hogy a kabinja tele van emberekkel, és megismeri az orvost a helikopterről, aki mellette térdel egy fecskendővel a kezében. – Az óriás! Megmérgezte őt az óriás! – Legszivesebben elsirná magát, de nem érez hozzá elég erőt magában. Rohamosan tisztul az agya. Elájult. Már emlékszik. A csirkefalatkák, Mirci, az ALANY, aztán vissza a kabinjába, fogmosás, ájulás. Ájulás kétszer.
Valaki segít neki felülni a fotelba. – Mirci? – Ahh, már látja. Az ágyán fekszik, egyáltalán nem természetes pózban. Próbálja kivenni, hogy lélegzik-e. – Az ALANY? – Az ajtóban áll. Őt nézi. Nyugodtnak tűnik.
Visszafordul Mirci felé. Az orvos azt mondja, kórházba kell mennie. Most. – Vizsgálja meg a macskámat! – Akadozva törnek elő belőle a szavak. Az orvos rövid vizsgálat után jelzi a fejével, hogy Mirci halott. Etelnek minden erejére szüksége van ahhoz, hogy felálljon. Nem akar itt maradni. Elindul a helikopterleszálló felé. Az ajtóban a szőke ikrek kétoldalról mellé lépnek.
Látják, hogy Etel nehezen talált ki az ajtón.
Horák Árpád 