Kissé mozog a szoba, ahogy erőltetve kinyitja a szemét. A bal kezére támaszkodva félig felül, a jobb keze a fején matat. Érzi, hogy ragacsos a vértől. – Vér! Úristen! Az óriás!… Az ALANY! … Telefonálnia kell! – Ahogy Etel a telefon felé fordítja a fejét, újra megfordul vele a világ, és ismét elveszti az eszméletét. Ájultan terül el a földön.
Ezúttal az arcára esik.
Horák Árpád 