Etelt két erős kéz segíti ki a helikopterből, és mindjárt egy hordágyra fektetik. Mentőápolók, gondolja Etel. Mindjárt a kórházban lesz. Abban a kórházban, ahol az óriás is fekszik. Akinek néhány nap van hátra az életéből, egy vírusfertőzés miatt. És akit gyűlölnie kellene, mert megmérgezte a macskáját. És majdnem elvette tőle az ALANYt is, akire egész életében várt. És, nem mellesleg, majdnem őt magát is megölte. Elvette tőle Mircit, aki az életének a napsugara volt. Többé nem csal mosolyt az arcára. De mit érezzem most? Gyűlölje? Gyűlölje mert ártott neki? Vagy szánja? Szánja, mert a vírustól megbetegedett agya személyiségváltozása miatt nem tudta, mit cselekszik. Vagy fogadja el, hogy a sors ilyen furcsa tréfát űz vele?
Úgy dönt, hogy elfogadja, ami történt, és nem hibáztat senkit. Elfogadja, mert nem tehet mást. De az még nem most lesz. Most még gyűlöli az óriást.
Horák Árpád 