Etel a szeme sarkából látja, hogy egyenletesen csepeg az infúzió az ágya bal oldalán álló állványon. Hogy aztán a karjába folyjon. Csend és béke van a kórteremben. Jólesik neki a helikopter zaja után. Szokatlan nagy a csend. Ha a szőke ikrek nem suttognának a sarokban, azt gondolná, hogy megsüketült. Az ALANY egy fotelben ül, és őt nézi. Az arcán félmosoly játszik. Nem szól hozzá, csak nézi. A szőkék néhányszor megszólították már, de ő elutasította őket. Nincs kedve beszélni. És az ALANY tudja ezt. Persze, hogy tudja. Az ALANY tudja, hogy vivódik. Egy általa szeretett lény elvett tőle egy másik, általa szeretett lényt. És ez káoszt okoz a fejében. Nem érti. Nem érti, hogy történhetett ez vele.
Ötvenhatodik nap
Horák Árpád 