Etel úgy dönt, a “laza séta” teljesítve, és bár élvezi a napfényt, és a könnyű szellőt, elfáradt. Megkéri az ALANYt, hogy menjenek vissza a kabinjába. Út közben Etel többször merőn nézi az ALANYt, de az, bár érzékeli, hogy Etel nézi, nem fordul felé, mereven előre néz, csak az arcán szétterülő széles mosoly mutatja, hogy csak játszik. Etel jól szórakozik ezen, és arra gondol, hogy ez milyen gyerekes.
Sikerül úgy elérniük Etel kabinjáig, hogy végig beszélnek, szavak nélkül. A kabinba lépve Etel határozottan az ALANY elé áll, csípőre teszi a kezét, és a fejét kérdőn oldalra fordítja. Játszik. Mosolyogva néz az ALANYra. Az ALANY álszeméremmel néhány másodpercig a padlóra néz, aztán Etel fésülködőasztalához lép, kivesz egy odatűzött fényképet, és Etel orra elé tartja. Etel az ágya szélére ülve, a fényképet két kézzel tartva, a combjára támasztja a könyökét. Merengve nézi a képet. Nagyjából őt éve készült. Ez a kedvenc képe Susanről. Nem egyforma ruhában vannak, mégis egyértelmű, hogy egypetéjű ikrek. A kép közelről készült. Jól kivehetőek az arcvonásaik.
Két gyönyörű lány, szomorú szemekkel.
Horák Árpád 