Az állatorvos már várja Etelt, és egyből indulnak Mircihez. Etel habozva néz vissza az ALANYra a helikopterleszálló széléről, aztán úgy dönt, hogy bár nehéz ez neki, most mégis elszakad tőle. A kabinja felé tartva a történetre gondol, amit az ALANY mesélt neki a kórházban. Az ALANYnak gyerekkorában volt egy macskája, aki egyszer megette a szomszéd által patkányméreggel preparált csalit. A macska nagyon rosszul volt, gyakorlatilag mozdulni sem tudott. Mindenki lemondott róla. A macska nagy nehezen elvánszorgott az udvarukon álló kisház padlásáig, és ott befeküdt a lomok közé. Egy hét(!) múlva jött elő, úgy hogy semmi baja nem volt. Addig nem evett, nem ivott. A macskáknak nagyon erős az öngyógyító képességük, mondta neki az ALANY, és nagy eséllyel élnek túl egy súlyos mérgezést.
Hát, gondolja Etel Mircire nézve, szükséged lesz minden öngyógyító képességedre. Az első, ami feltűnik neki a kabinba lépés után, hogy Mirci nem mozdul meg, csupán a szemével követi a gazdáját. Ez akár még jó jel is lehet, gondolja. Az állatorvos újra kiselőadást tart Mirci állapotáról, aminek a lényege, hogy azon kívül, hogy várnak, nincs eszköz a kezükben.
Etel végigsimitja imádott cicalányát. Hát akkor, gondolja, várunk.
Horák Árpád 