A szőke ikrek filmnézéssel folytatják a napot. Etel és az ALANY egyedül maradnak. Etel kimászik a medencéből, és az ALANY ölébe hajtva a fejét, lefekszik a medence partjára. Nem törölközik meg, élvezi a napsütést. Szótlanul fekszenek egy darabig, aztán Etel, anélkül, hogy a fejét az ALANY combjáról felemelné, felé fordul, úgy, hogy lássa a szemét.
Susanról kezd el mesélni. Arról, hogy milyen volt az oviban egyforma ruhában, hogy milyen sokszor összetévesztették őket, hogy egy fiúba voltak szerelmesek, hogy egyformaságuk ellenére mennyire különbözőek voltak, hogy mennyire fáj a hiánya, és hogy tudja, ezt az űrt, soha semmi nem lesz képes betölteni. – Érted ezt? – kérdezi Etel.
Az ALANY érti.
Horák Árpád 