Az elkövetkezendő órákban az ALANY mindent megtud Etelről. Etel Susanról mesél, de közben magát mutatja be. Mindig Ő volt Susan támasza, már egész pici korukban is. Susan viszont megtanította őt szeretni, bulizni, lazulni, és arra, hogy hogyan adja oda a szívét teljesen. Megtudja, hogy Etel gyűlöli az ítélkezést, bár sokszor ő is ebbe a hibába esik, gyűlöli a kirekesztést, mert az ostobák fegyverének tartja, és gyűlöli, ha valaki nem őszinte. Szerinte az ember legalapvetőbb szükségleteinek egyike az, hogy őszinte lehessen valakihez, és ezért alakít ki lelkileg intim kapcsolatokat. Fontos neki a családja. Fontos, hogy sikeres legyen, fontos, hogy minden nap erősnek érezze magát. Az előrelátas, a tolerancia, és az hogy mindig tudja, hogy hol a határ, ez mind mind fontos neki. Mert ő mértékét tart. Ő ilyen.
Ja és holnap, folytatja, megbeszélik, hogy folytassák-e a huszonnyolc napot, vagy menjenek haza. – Mit szólsz hozzá? –
Az ALANY szerint túl sok itt a megbeszélés.
Horák Árpád 