Etel elcsendesedik. Az ALANY combján pihenteti a fejét, és már csak nézi a csillagokat, nem beszél róluk. – Boldog vagyok – mondja. Mivel az ALANY nem reagál, folytatja – Hiányzik Susan! – Az ALANY lehunyja a szemét, és most sem szól semmit. Etel felül, és az ALANY szemét nézi. Remeg a szemhéja. – Túl leszek valaha ezen a veszteségen? – Az ALANY lassan nemet int a fejével, miközben kinyitja a szemét – Nem, drágám, soha.
Etel visszafekszik az ALANY combjára, és játszani kezd a pólója ujjával. – Nem fog semmilyen nagy katarzis történni ma este, ugye? – Nem – Anya azt várja! – Igen, tudom. Itt az ideje Őt is idehivni!
Etel csak egy pillanatra hökken meg, aztán a szájához emeli az adóvevőt. – Szóljanak az édesanyámnak, hogy jöjjön a szigetre.
Horák Árpád 