– Tizenöt perc – Ahh, az nagyon kevés. Biztos, hogy több! – Etel nyeri a fogadást, a szőkék másfél óra után elégelik meg a kényelmetlen sziklákat, és térnek vissza a jachtra. Etel arra gyanakszik, hogy hagyták nyerni. Az ALANY és Etel kettesben maradnak.
– Szóval? – Szóval mi? – Mi volt a semmi, ami történt? – Nem biztos, hogy tudni akarod – Biztos, hogy tudni akarom – Ez nagyon mélyre visz. Minden illúziódat lerombolhatja – Éppen ez az, amit akarok – De utána már nincs, vissza a babaruhát! – Nem kell ragozni. Pontosan értem. És tudni akarom, mit gondolsz, mitől félsz, mit érzel, mindent.
Az ALANY elgondolkodva nézi Etelt. Ez a határozottság! Basszus! Na jó! Vannak pillanatok az ember életében, amik így vagy úgy, de eljönnek. Furcsa fény villan az ALANY szemében, amikor belekezd a történet folytatásában.
Horák Árpád 