Késő délután lesz, mire befejezi a történetet. Etel szó nélkül áll fel, és ereszkedik az óceánba egy szikláról. Jó fél óra múlva tér csak vissza. – Lemaradtunk az ebédről – Lefekszik, és az ALANY combján pihenteti a fejét. Azon gondolkodik, hogy hogyan mondja el az ALANYnak. Azt, hogy tudja, hogy az összetartozásnak nincs magasabb foka, mint ami köztük van, mégis megdöbbentette, amit hallott. Pont mintha magát hallotta volna. A saját érzéseit, a saját félelmeit, a saját vágyait. Mindent tud az ALANY múltjáról. Tudja, hogy nincs ikertestvére. De a reakciói! Mintha egy ikret másolna. Úgy dönt, hogy hallgat. A csend most erősebb a szavainál.
Hatvannegyedik nap
Horák Árpád 