Etel hurrikánként közeledik az ajtóban megtorpanó ALANY felé. Két centire áll meg előtte, és a szemébe nézve, a jobb kezét ökölbe szorítva teljes erőből mellkason vágja. Az ALANY csak nevet, az arcát oldalra fordítva, és az állát enyhén felvetve. Etel tettetett dühvel néz rá, és közben a jobb keze határozottan kivágódó mozdulatával az ágyra mutat. Mirci fekszik az ágyon, bágyadtan pislogva. Etel boldogan meséli az időközben az ágyra ülő ALANYnak, hogy Mirci visszajött, megitta a tej felét, és a kedvenc száraz macskatápjából is evett. Ezután feláll, a belső telefonhoz lép, és a konyhát hívja. Egy adag csirkefalatkát kér a kabinjába, mondja, majd a választ hallva közli, hogy nem, nem kér még egyet, azt hozzák, amit az ALANY megrendelt. Visszamegy az ágyhoz, újból mellkason vágja az ALANYt, majd boldogságában puszit nyom Mirci feje búbjára.
De jó, gondolja, Mirci jobban van!
Horák Árpád 