– Holnap reggel a szárazföldre repülök. Vigyáznál addig Mircire? – Azt mégis hogy kell csinálni? Aludjak vele egész nap? – Csak szeresd őt! – Jó. Majd párszor meghúzom a farkát, hogy tudja, törődök vele – Etel a szemét forgatja a válaszra. – Te aztán értesz a macskákhoz! – Naa! Te még meg sem születtél, amikor én már a macskák farkát huzogattam! – Az meg is látszik rajtad! – Az ALANY úgy nevet, hogy jó ideig válaszolni sem tud. – Az mégis hogy látszik valakin??
Etel közelről figyeli Mircit. Nyugodtan, egyenletesen szuszugva lélegzik. Közben az ALANY elmeséli Etelnek, hogy volt egy macskája, amit reggelente az édesanyja beengedett a szobájába, a macska egyből felugrott az ágyára, a lábánál bebújt a takaró alá, és addig mászott fel a hasán, amíg az orra hegye ki nem lógott a takaró alól, aztán így aludtak együtt még pár órát. A macskát Cilinek hívták, aki egész jól elvolt ezzel a névvel, annak ellenére, hogy kandúr volt szegény.
Etel is elhelyezkedik az ágyon az ALANY és Mirci mellett, mert úgy döntenek, rendelnek valamit maguknak a konyháról. A ma esti közös vacsorát kihagyják.
Horák Árpád 