Emlékszem arra, amikor huszonhat év után megláttalak. A lélegzetem is elállt. Hiszen huszonhat évig minden nap velem voltál. Éreztem a lelkedet. Hogy az az ösztönös jóság, ami bennem van, neked is részed. Emlékszem, ahogy a monitort figyeltem, amikor először találkoztál Etellel, és ráfogtad a fegyvert. Emlékszem, hogy Etel nem félt. Soha nem találkozott veled, mégis ismert téged. És emlékszem a te reakciódra, amikor Etel megölelt. Tudtam, hogy máris egymásra találtatok. Emlékszem, hogy milyen természetesnek vetted, hogy az öledbe fekszik. Emlékszem, hogy ezerféleképpen tudod kimutatni, hogy szereted Őt. És emlékszem Etel szemére, amikor a fedélzetre lépve rám nézett. Azt mondta a szeme: huszonöt éve vártam ezt, anya!
Hetvenkettedik nap
Horák Árpád 