– Hogy érzed most magad? – Az ALANY nem válaszol azonnal. Elgondolkodva nézi az óceánt – Etel csodálatos lány. Őt megkapni olyan, mint egy ajándék. Látni, hogy milyen fantasztikus embert neveltél. Ugyanakkor ez egy veszteség is. És bár ez nem halványítja el az örömöm, de van bennem egy hiányérzet. Egy gondolat, hogy mi lett volna ha. Mi lett volna, ha Susant is megismerem. Ez a kapcsolat, akárhogy is nézzük, egy temetéssel kezdődik – A lányok édesanyja elengedi az ALANYt, egy lépést hátra lép, és az óceán felé fordul. A korlátot markolva néz a semmibe. Nem szól semmit. Csak hallgat. Végül az ALANY szólal meg – Mesélj nekem Susanről!
Hetvenharmadik nap
Horák Árpád 