Epilógus.
Az igazgatótanácsi ülés eseménytelenül zajlik. Minden Etel tervei szerint alakul. A szőke ikrek átadják a részvénypakettjük kezelési jogát, cserébe megkapják a házat, és a megemelt osztalékot. A férfi, akit uramnak szólítanak, átadja a cég vezetését Etelnek, Ő pedig átveszi a kutató-fejlesztő részleg integrálásának irányítását. A konkurenciának nem sikerül a terve, ezért Etel édesanyja is boldog. Mindkét vágya teljesült: a cég a család irányítása alatt maradt, és családi béke is helyreállt. A szőke ikrek nem térnek vissza a jachtra. A házukhoz utaznak, hogy birtokba vegyék, majd egy fergeteges házavató bulit tartanak. A többiek végigcsinálják a huszonnyolc napot. Bár az óriás temetése miatt többen újra megszegik az előírást, hogy a szigetet nem szabad elhagyni, és a huszonhetedik napon néhány órára elmennek a jachtról. A huszonnyolc nap letelte után mindenki visszatér a szárazföldre. A család halottá nyilváníttattja Susant. Susan temetése után egy hónappal John megkéri Etel kezét. Etel az édesapját kéri fel tanúnak. A főnyomozó hazatér. Pont eléri a lánya ballagását. A profilozó Etel cégéhez kerül, és végül onnan megy nyugdíjba. Mirci teljesen felgyógyul, és Etel esküvőjén egy hatalmas masnival a fején vesz részt.
– Ennek így kellett lennie, ugye? – Igen, drágám! – Szép temetés volt, ugye? – Igen, drágám! – Etel boldog lesz Johnnal, ugye? – Igen, drágám! – És a mágusnak igaza volt, ugye? – Igen, drágám! – Visszakaptam egy kincset, ugye? – Igen, drágám! – Ez a családom, ugye? – Igen, drágám! – Szeretsz engem, ugye? – Igen, drágám!
Horák Árpád 