### Nem szednek belépőt a strandon, úgy látszik egész napos rossz időre készültek, de a nap keresztülhúzza a számításukat, és kisüt. Háromra félház lesz, aztán még két nagyobb csoport is befut, az egyik tagjai boldogan konstatálják, hogy még van szabad pad. Te nem igazán figyelsz, le vagy fagyva, reggel szembesülsz egy érzésed pálfordulásával, a munka nem megy, egy ismerős személyesen próbál beléd lelket verni, pedig nem is kéne. A reggeli mélyrepülés után, ami azért betart délutánig, egy gyönyörű lány nem először villanó szeme, egy régi ismerős érthetetlen üdvözlése, az egész napodat átszövő játékosság és egy fagyi az általad legjobban szeretettel megfordítja a napot, és amikor az olvasás magával ragad, a hemzsegő helyesírási hibák ellenére, na akkor tudod, hogy ez jó nap volt! Milyen is lehetne, hiszen a kedvenc strandodon vagy, mégis. Valami hiányérzet van benned. Igen. Az egész napos (hónapos?) elégedetlenség. Nem inspirál. Nincs hurráhangulatod, hogy gyerünk csináljuk. Egy ismerősöd azt mondaná erre, hogy szét van csapva az aurád, és ez nagyon igaznak tűnik, bármit jelentsen is. Ugyanakkor a benned nagyon mélyen gyökerező és stabil kiegyensúlyozott erő jelenléte felvet néhány kérdést, amit nincs kedved feszegetni, csak élvezed az egyre kisebb amplitúdóju hullámzást. Mérlegre téve a dolgokat, leszámitva a napkitörést vagy a melegfrontot, mindent egybevetve, az egészet kielemezve, alaposan analizálva, nem mondhatsz mást, minthogy ez egy rohadt jó nap volt.
Hetvenhetedik nap
Horák Árpád 