Nyolcvanhatodik nap

Az épület háta mögött parkolsz le, és jobbról kerülöd meg, hogy elérd a főbejáratot. Ezt az utat választod, pedig a hátsó bejáraton is bemehetnél. A hosszú lépcsősoron egyre gyorsuló tempóban haladsz. A hőség már az elviselhetetlenség határát súrolja, és már két hete tart. Ez már sok neked, rendkívül feszült vagy, és nagyon várod az enyhülést. Ahogy a kocsiból kiszállsz, megcsap a samponod jellegzetes, erős illata, és végigkisér a főbejáratig. Belépés után egyből jobbra fordulsz, a bolt felé. Egy ismerős int oda, és jellegzetes, kapkodó levegővétel közben, köszön neked. Az első gondolat, ami átsuhan a fejeden, az az, hogy nincs jól. Nem állsz meg, belépsz a boltba. Most végeztél, munka után egyből jöttél, hogy elvidd a négy Rákóczi túróst, amit már tegnap megrendeltél. Ez volt az egyetlen időpont, ami jónak tűnt. Ez volt logikus. Ezért jöttél most. A pulthoz lépsz, közben a szemed végigfuttatod a teljes kínálaton. Amikor eldöntötted, hogy mit viszel még, felemeled a fejed és a pult mögött álló eladóra nézel. És akkor látod meg Őt.