Először mind a kettőt elveszed, aztán kicsit később, az egyiket visszateszed. Megszólalt a lelkiismereted. Érzed, hogy mind a kettőt vissza kellene tenned, de a játékos éned nem hagyja. Meg akarod piszkálni a dolgokat. Bele akarsz nyúlni. Nem a legjobbkor, mert amúgy is hatalmas a káosz. Ösztönös cselekvésnek sem nevezhetjük, mert rágódsz a dolgon. Sokat. Aztán várod a hatást. Jön is valami, ami nagyon kellemetlen, ráadásul rossz döntések sorozatával jutsz el oda, mégis úgy érzed, ez most nem onnan jön. Ilyen mélyre az nem vinne le. Persze lehet, hogy a legmélyebb gödör alján van az aranyrög, de ez tudás is csak lelassit, nem fordít vissza. Ezerrel tartasz lefelé.
Kilencvenedik nap
Horák Árpád 