Az utolsó vendég még be sem lép az ajtón, amikor két gondozó és hét állatorvos rohan feléd, többen orvosi táskával. Lenyűgöz, hogy az orvosok vészhelyzetben milyen gyorsan reagálnak. Acapulcóval a karámhoz léptetsz, és elhadarod az utasítást: minden állatorvos menjen a szakadékhoz, puskát is vigyenek magukkal, és súlyosan sérült lovakat azonnal lőjék le. A puska említésére villan néhány szempár, de minden olyan szervezetten folyik, mintha nem először történne ilyen. Ketten visszafutnak a házba a fegyverekért, közben a csapat másik része már indul az egyik terepjáróval a szakadékhoz. Már hónapok óta beszélünk erről. Tudják mi jön. A ménes rossz irányba indult el. A háztól három kilóméterre van egy löszfal, ami alatt harminc méter mély szakadék húzódik. Ennyi ló, ekkora sebességgel, nem tudja bevenni a kanyart. A ménes eleje elfordul, és a bal oldalon futó lovakból negyven-ötven le fog zuhanni a szakadékba. Hacsak valaki el nem fordítja előbb a ménest. Ami gyakorlatilag lehetetlen. Ábránd vezeti a ménest. Őt kell megközelíteni. Menet közben átugrani a hátára, szőrén megülni, és még a szakadék előtt balra fordítani az egész ménest. Szép feladat.
Kilencvennegyedik nap
Horák Árpád 