Acapulco a leggyorsabb ló. Utol tudja érni Ábrándot. De egy teljes sebességgel vágtázó ló hátáról átugrani egy másik teljes sebességgel vágtázó ló hátára, és azt szőrén megülni. Hát. És erre van egy perced. Vagy elveszted a ménesed krémjét. A ménes, ha vágtázik, automatikusan rendeződik. Legelöl a vezér, Ábránd, közvetlenül mellette a leggyorsabb lovak. Aztán, mivel a ménes egy nagy balra ívelő kört készül leírni, bal oldalra rendeződnek a lassabb, öregebb lovak és a csikók. A jobb oldalra a gyorsabbak, mert ott hosszabb utat kell megtenni ugyanannyi idő alatt. Szóval az ötven ló, ami a szakadékba fog zuhanni, a legjobbak közül lesz.
Még a karámnál állsz, amikor a puskát hozó állatorvosokkal együtt Ő is kijön a házból. Már a testtartásából látod, hogy meg akar állítani, de hogy ne legyen kétséged, kétszer is rád kiált: – Ezt nem csinálhatod! EZT NEM CSIINÁLHATOD! Állod a tekintetét, és ebből egyből megérti, hogy meg fogod próbálni elforditani a ménest. Könnyektől csillogó szemmel fordul el, és közben inkább magának, mint neked mondja – Nehogy meg merj halni! Ahogy elfordul a ház felé, oldalról látszik az erősen domborodó hasa. Az ötödik hónapban van, de a hasa már most hatalmas. Ikrek.
Acapulco orrjukai kitágulnak, és minden izma remegni kezd. Érzi, hogy már nagyon közel vannak. – Senki ne jöjjön utánam! Kiáltasz oda, és Acapulcót vágtába ugratod. Gyorsan eléritek a legnagyobb sebességet, és miután Acapulcót Ábránd mellé navigálod, átugrasz a hátára, és azonnal balra forditod. A ménes követi Ábrándot, és az északnyugatra lévő domb lankáin a lovak megnyugszanak, és legelni kezdenek. Jó negyedóra vad vágta után lassul csak le a ménes, úgyhogy mire Ábránd hátán visszaporoszkálsz a házhoz, már bő két óra telt el az indulásod óta. Az állatorvosok visszatértek, a vendégek is újra a karám szélénél, csak Ő nincs kint. Leszállsz Ábrándról, aki nem tér vissza a méneshez, hanem a karám mellett marad, és élvezi a vendégek kiemelt figyelmét. Te bemész a házba, és a konyhában találod meg Őt. Háttal áll neked, de a testtartásából látod, hogy sír. Túl sok izgalom volt ez egy áldott állapotban lévő nőnek. Mögé lépsz, gyengéden átöleled hátulról, és a haját felredobva megcsókolod a nyakát. Lassan megfordul, amennyire a hatalmashasa engedi hozzád simul, és anélkül, hogy megszólalna, a fejét a vállgödrödbe fúrja. Gyengéden beletúrsz a hajába, megcsókolod a homlokát, és amikor érzed, hogy a forró könnyei vegigfolynak a nyakadon, pont akkor súgod a fülébe: szeretlek, kicsim.
Horák Árpád 